Pár nappal ezelőtt fejtegettem, hogy bármennyire is bizarr, de valahol jó kövérnek lenni. És most ehhez kapcsolódó érdekes anyagra bukkantam.

Szóval van az a könyv, hogy "Betegség mint szimbólum" (Dahlke nevű szerző írta, 2005-ben jelent meg magyarul). Tehát hogy egy-egy betegség milyen jelentést hordozhat. Nyomokban nekem túl ezo a dolog, de azért azt kell mondjam, van benne valami. Szóval ebben a könyvben bizony több helyen is szó van a kövérségről, így íme, ezeket szemezgettem a témáról. Nemcsak érdekes, de eddigi tapasztalataim szerint elég igaz is. Ami szerintem baromi ütős és félelmetesen igaz rám, azt kiemeltem (haha, utólag visszaolvasva kb. mindent besárgáztam, de hát... :D)

Elhízás
Testi szint: az egész test érintett lehet, különösen a has (érzés, ösztön, élvezet,
középpont), a fenék (kitartás, önérvényesítés), a comb (haladás, állóképesség), a nyak
(bekebelezés, kapcsolódás, kommunikáció) stb.
Tüneti szint: külső teltség, mint a belső teljesség, bőség hiánya; külső védősánc a belső
biztonság helyett
Feldolgozás: terjeszkedés átvitt értelemben, saját befolyásosságunk növelése; valóban fontossá
válni, ahelyett hogy csak „túlsúlyosak" vagyunk. 
Feloldás: beteljesülés; a minket illető hely elfoglalása és kitöltése; tudattágítás.

Túlsúly
Testi szint: zsírszövet (fölösleg, tartalék); gyomor (érzelem, befogadóképesség). Tüneti szint:
belső kiteljesedés helyett külső teltség; az élvezetek vonatkozásában nem uraljuk a helyzetet;
harc önmagunk súlyával (súlyosságával, fontosságával); figyelem, szeretet és biztonság utáni
vágy; az evésben leljük örömünket, a szeretet és élvezet iránti igényünk így mutatkozik meg:
a hiányzó szükségletek kompenzálása; „kappanháj", „haspók"; az étel a jutalom eszköze;
az étkezések kárpótolnak az egységérzet és a szívből feltörő érzések hiányáért; védőréteg
kialakítása az érzelmektől mentes, rideg környezettel szemben: elszigetelődünk saját kis
mentsvárunkban (a testet semmi se szigeteli jobban a zsírnál: meleget alig ereszt ki, így
azonban befelé sem áramlik melegség); önmagunk „hájvárában" zavartalan nyugalomra
vágyunk; megbújunk „sárga" zsírfalaink mögött: a valósággal nem akarunk szembesülni;
menekülünk szexuális kisugárzásunktól; nem vagyunk képesek megélni nemi szerepünket;
problémák a polaritás területén: nemiségünk a „bébiháj" szintjére süllyed (regresszió);
védőréteget növesztünk magunk köré, amely megóv az ütközésektől, a csattanásoktól; kerek alkatunkkal terhesség benyomását keltjük, így játsszuk el
kiteljesedésünket; önmagunkkal szemben se vagyunk jóindulatúak: naponta méregetjük
magunkat, és önmagunkat gyűlöljük az eredmény láttán; torkig vagyunk magunkkal; más
szintek nem megélt terhét hordozzuk; önmagunk fontosságának, tekintélyének és
hatalmának kihangsúlyozása. Feldolgozás: ismerjük fel és fogadjuk is el, hogy súlyunk a
sajátunk, és a jelen körülményeknek megfelelő; ne a túlzásba vitt étkezésben találjunk
gyönyörűséget, hanem jutalmazzuk magunkat más élvezeti forrásokkal: p1. gyönyörteljes
szexualitás, erotikus szertartások, gyöngéd masszírozás, szellemi-lelki (művészeti)
élvezetek; ami az evést illeti: tudatosan és élvezettel csipegessünk; alakítsunk ki helyénvaló
étkezési szokásokat; az „evést" mint pótcselekvést pótoljuk mással; fogadjuk el
kövérségünket átmeneti mentőövként, hogy ily módon megszabadulhassunk tőle; a
szeretet ismét áramolhasson bennünk és rajtunk keresztül; védekezzünk más
módszerekkel
(ne a hájunkkal szigeteljük el magunkat): elutasításunkat fejezzük ki verbálisan: kilók
helyett éles és csípős megjegyzésekkel vértezzük fel magunkat, érveink legyenek
szellemesek, és vágjunk vissza fürgén, frissen; tudatosítsuk nemi szerepünket, és ezt
mutassuk is ki a külvilág felé; törődjünk bele, hogy a kötözködés sebet ejthet és sérülést
okozhat; fektessünk súlyt más szintekre; a jutalmat érdemeljük ki, és küzdjünk azért, amiről
azt gondoljuk, hogy megillet minket; vergődjük keresztül magunkat az életen, ha kell,
fogcsikorgatások közepette is; fogadjuk el az életet olyannak, amilyen, és tanuljuk meg
megemészteni az eseményeket; dolgozzunk ki új, testreszabott életformákat, valamint
alakítsunk ki egy új belső formát, amelyhez a külső idomulhat: egy gyógyító böjtkúra
szertartása kísérheti az új ideálunk felé vezető utat; az oxigénegyensúly mozgásba lendül.
Feloldás: szeretet, amely magában foglalja a testet, a lelket és a szellemet; érezzük
magunkat egésznek, „kereknek", gyarapodjunk lelkiekben; váljunk fontossá, és ne
túlsúlyossá; a teret töltsük be; befolyási területünket bővítsük; teljesedjünk ki belsőleg.

Nagy has
Testi szint: has (érzés, ösztön, élvezet, középpont).
Tüneti szint: a kötény ápol és eltakar, mint ahogy az ágyékkötő is eltakarja
az ágyékot; véd a kosztól és a szennytől; menekülés a kövérségbe és a bébihájba; nem akarjuk
felvállalni az altestet, és annak igényeit: a has hangsúlyozása a gyermeki hasra emlékeztet, a
has nemileg semlegessé tesz, és ezáltal ártalmatlanná; gyakran összefügg a
megsebzettséggel: probléma az anyasággal; a has mint a terhesség szimbóluma.
Feldolgozás: megvizsgálni a személyes szexualitást és szemérmet; átvitt értelemben óvni
magunkat a szexuális túlkapásoktól; felismerni a „tisztaság megőrzésére" irányuló
kísérleteinket, és ellenőrizni, hogy nincs-e erre hatásosabb módszer, mint amit eddig
alkalmaztunk (olyanná válni, mint egy gyermek); a jupiteri tartalmakat nem korlátozni a
zsírpárnákra.
Feloldás: a testi teltség helyett kiteljesíteni a szemérmesség (érzékenység)
„felszabadultabb" oldalait; tudatos aszkézis (mint az élet művészete).

Fenék
Szimbolikus jelentés: passzív kitartás, érvényesülési képesség: „addig ül rajta, amíg meg nem
oldja a feladatot", a legnagyobb izomcsoportból álló, „legértékesebb" testrészünk: „kotlani
valamin" = türelem; „súlya van" a dolognak; a gazdagság jelképe is, illetve szexuális
vonzerőt tulajdonítunk a jól formált, kerek, kemény fenéknek. Feladat, témakör: „addig ülni
rajta, amíg meg nem oldjuk", érvényesülni, „helyet foglalni" a szó szoros és átvitt
értelemben; benyomást kelteni, nyomot hagyni; kikezdeni valakivel; birtokolni.

Cellulitisz
Testiszint: bőr (határ, kapcsolat, gyengédség); bőr alatti zsírszövet (fölösleg,
tartalék).
Tüneti szint: korunk divattünete - abban az értelemben, hogy egy olyan jelenségről
van szó, amely a századforduló környékén még nem számított betegségnek: épp
ellenkezőleg, a kor teltkarcsú szépségideáljához tartozott; korunk karcsú, sudár termetű
eszményképéhez azonban nem illik a combon, a fenéken stb. megjelenő
zsírszövetfelesleg; a bőr hasonlóvá válik a narancshéjhoz, a nyirokcsomók
megnagyobbodnak, és ödémák keletkeznek; az alak női jellemvonásai még inkább
kihangsúlyozódnak, ami ellen az érintettek mindenre elszántan küzdenek (általában olyan
szerekkel, amelyek csak az előállítók számára hajtanak hasznot, hosszan tartó javulás
azonban nem várható általuk); a nehézségi erő a kor előrehaladtával egyre jobban
érvényesül: az ernyedt kötőszövetekben belső tunyaság ölt testet; összefügg a
súlytöbblettel: a fölösleg nem a megfelelő szinten halmozódik fel.
Feldolgozás: homeopátiás módszerrel: az ősi, szelídebb (női) életformát fogadjuk el, a
gyengeség és lágyság itt nagyobb teret kap: ez az öregedés folyamán tovább erősödik; az ősi
női életcél szellemében valósítsuk meg az önátadás feladatát (a kötőszövet-gyengeség és
belső eltunyulás helyett); allopatikus módszerrel: csökkentsük súlyunkat, és mozogjunk,
eddzünk, hozzuk formába magunkat (az ideális férfialakhoz hasonlóan); lendüljünk
szellemi szinten is mozgásba, és aktivizáljuk a rendelkezésre álló lelki energiákat is; az
előrehaladó korral törekedjünk teljességre a szellemiek, a bölcsesség és az anyagiak
területén is.
Feloldás: bízzuk magunkat az élet női oldalának áramára, „ússzunk az árral", tartsuk meg
lendületünket, engesztelődjünk ki önmagunkkal és életünk feladataival.