Figyelem: őszinte és szubjektív poszt következik erős idegzetűeknek!:) Mostanában olvasgattam a témáról pár kommentet, így gondoltam megér néhány sort.
A párkeresés soha sem könnyű dolog, ezer dolog befolyásolja, így nem szeretném fekete-fehéren láttatni a témát, de nyilván mindenki tudja, hogy a külsőn rengeteg minden múlik. Lássuk, milyen férfiút keresni az XXL méretű lányoknak. Spoiler: nem túl jó.
- Nos, nagyon nem egyszerű. Persze soha senkinek sem az, de rengeteg bizonytalanságon mész át. Nem tudhatod, hogy azért jön-e oda hozzád egy srác a buliban, mert tényleg tetszel neki vagy csak lusta jobbat keresni nálad és miután mindenki ismerni véli az összefüggést a kövér lányok és a nulla önbecsülés között, ezért úgy gondolja, hogy 5 perc után ágyba vihet téged, mert biztos annyira ki vagy éhezve. Bár az önértékelésem nekem se tör elképesztő magasságokba, de élő szexjáték nem szeretnék lenni, köszi, szóval nálam ez bukó (de nyilván van, akire igaz a sztereotípia és egyébként is bejönnek neki az egyéjszakás történetek, ízlés dolga).
- Aztán van a másik klasszikus típus, a szárnysegédek, ami ha lehet még megalázóbb. Egyértelmű, hogy azért akar veled táncolni, hogy lefoglaljon, amíg a kis barátja bepróbálkozik a barátnődnél. Szerencsére ezt azért elég könnyű levágni. Én részemről nem szeretnék az igaz szerelem útjába állni, szóval örülök, ha az adott barátnőm jól elvan egy sráccal, aki bejön neki, de attól engem ne hülyítsenek, inkább eltáncikálok magamban. Már volt olyan, hogy a srác megkérdezte tőlem tök normálisan és udvariasan, hogy zavar-e, ha táncol a barátnőmmel, én mondtam, hogy dehogy, hajrá és ennyi volt. Sőt, ettől még szimpi is lett, mert ez számomra az sugallta, hogy empatikus és kellő mértékben fel van vértezve érzelmi intelligenciával. Tehát Kedves Fiúk, szép dolog a szárnysegédség meg a férfiúi összetartás, de ha nem muszáj, ne hülyítsétek a kövér lányokat (és a nem kövér lányokat se), egyrészt szar érzés levágni az igazat, másrészt az még szomorúbb, ha tényleg elhisszük 3 mp-re, hogy önmagunk miatt tetszünk, de aztán jön a pofára esés.
- A teltebb lányok tapasztalatom szerint az arab és afrikai fiúknak gyakrabban bejönnek, így sokszor azon kapjuk magunkat, hogy meglepetéééééés, valaki a nonverbális kommunikáció-kezdeményezés csúcsaként hátulról hozzánk dörgölőzik. Részemről a közös nyelv és kultúra miatt a magyar fiúkat szeretem, így ez sem túl bejövős, de itt könnyen érhetnek sikerélmények, ha úgy akarjuk.
- Online társkeresés. Van az a sztereotípia, hogy elég lánynak lenni, és naponta 1000000 üzenetet fogsz kapni, bárhova beregisztrálsz. Ez igaz is - ha nem vagy XXL méretű. Akkor mondjuk heti 1-2 üzit kapsz max. És persze itt is bele lehet futni jónéhány negatív tapasztalatba, pl. amint küldesz magadról egy képet a másik szó nélkül letilt/töröl/eltűnik. Ez sajnos ilyen sport, de azért nagy néha itt is össze lehet hozni egy randit.
- Ismerősök/Barátok által - talán még ez a legjobb esély, bár itt sem túl valószínű, hogy észreveszik a női mivoltodat. Ráadásul ha megkedvelsz valakit a baráti körből, akivel akár többet is el tudnál képzelni, akkor jó eséllyel végig nézheted, hogy hogyan fog rányomulni más lányokra.
Hogy mi a teendő? Az a jó hírem, hogy ritkán a túlsúlyos lányok is igenis ki tudnak fogni nagyon jó pasikat, vannak férfiak, akik valóban a telt lányokat szeretik. De ez tényleg nagyon ritka. Szóval aki plusz kilókkal küzd és így is érzi jól magát, az készüljön arra, hogy valószínűleg sok időbe és türelembe kerül, míg olyat talál maga mellé, aki el fogja fogadni. És bizony lehetséges, hogy lejjebb kell adnia az elvárásaiból és kompromisszumokat kötni.
Aki pedig nem érzi jól magát ducin, az változtasson! Hiszen ha őszinték vagyunk magunkkal, akkor be kell vallani, hogy még ha mi magunk is túlsúlyosak vagyunk, akkor sem valószínű, hogy vonzónak fogunk találni egy másik túlsúlyos embert. Persze reménykedhetünk benne, hogy jaj, majd ha találkozunk az igazival, aki majd biztos elfogad úgy, ahogy vagyunk, de a világ többnyire nem így működik. Csak azt várhatjuk el a másiktól, amit mi magunk is képesek vagyunk neki nyújtani. Ha nem szeretjük saját magunkat, akkor milyen alapon várjuk el mástól? Hiába vagyok pl. magam is kövér nő, meg tudom érteni, ha valaki nem talál vonzónak. Sőt, ha férfi lennék, lehet, hogy én sem mennék oda magamhoz a táncparketten. Szar ezt leírni/belátni, de ez most egyelőre így van, jobb felismerni a határainkat, hogy aztán tágíthassuk őket. Álszentség, ha valaki azt mondja, hogy semmit nem számít a külső. Vagyis hadd pontosítsak: tényleg nem feltétlenül a külső, hanem inkább vonzalom a lényeg. Ez persze bármi iránt kialakulhat, de hát miért ne segítenénk rá, ha tudunk?:)
Persze a sok kudarctól elég könnyen értéktelen csődtömegnek tudja érezni magát az ember. Ezt viszont már veszélyes elhinni magunkról, mert azon kívül, hogy eléggé le tud nullázni lelkileg, még jön a világfájdalom és az önsajnálat is, ami valószínűleg újabb kilókhoz vezet, amivel tovább vágjuk a fát magunk alatt.
Az önkritika gyakorlása mellett azért mindenképp kitérnék egy kis társadalmi kritikára is. Sokszor azt lehet érzékelni a hozzáállásokban, hogy kövérség=lepraság, megalázni való céltáblaság. De attól még, hogy valakinek nem tetszik a másik ember külseje, az senkit nem jogosít fel arra, hogy porba alázza az illetőt vagy úgy utasítsa vissza, hogy egy életre elmenjen a kedve a másik nemtől. Lehet ezt korrekten is intézni, úgy, hogy a másik fél a lehető legkevésbé sérüljön. Szóval itt is él az első számú közhely, hogy úgy bánjunk másokkal, ahogy mi is szeretnénk, ha velünk bánnának.
Na de lényeg a lényeg: ideje elhinnünk, hogy mi is pont olyan értékesek vagyunk, mint bárki más és bennünk van a változás lehetősége! És annak is itt az ideje, hogy kintre is kiüljön, ami bent lakozik. Nagyon jól tudjuk, hogy mínusz kilók = plusz önbizalom, ami elengedhetetlen a pasizáshoz, de egyébként bármi máshoz is. Úgyhogy hajrá mindenkinek!:)
