Talán kissé korán adtam ezt a kevésbé szerény címet a mai bejegyzésnek, de nem véletlenül, ugyanis mikor elkezdtem blogolni, megfogadtam, hogy most igenis sikerülni fog. Más opció nincs, így kell hozzáállnom: siker vagy siker. Egyébként is elég béna lenne, ha 1 év múlva ilyenkor nem karcsúra fogyva írnék posztot, hanem szégyenkezve bevallanám, hogy ja igen, közben már 100 kilóra dagadtam. Na ezt kösz, nem. Tehát lássuk, mi a helyzet.

A mostani súlyom: 86,6. Igen, végre sikerült áttörni a stagnálást, ez ha jól számítom, akkor -4,5 kiló a kezdés óta. Ez ekkora súlynál látszólag még nem nagy szám, de nekem igen és eléggé látszik is. Na nem annyira talán, hogy a tágabb környezetem észrevegye, de a szűkebb már látja és végre ami a legfontosabb: én magam is látom és elhiszem. Ez csak azért érdekes, mert én mindig is nehezen vettem észre a fogyás külső jeleit magamon, talán ezért is olyan fontos referenciakeret nekem a mérleg, akkoris, ha tudom, hogy nem mindig megbízható az eredmény. Szóval miben látom? Olyan banális apróságokon, hogy két a hátamon lévő hájhurkámból egyet sikerült eltüntetnem. Hogy mikor hosszú idő után először újra kádban ülve fürödtem, nem azt éreztem, hogy alig férek bele és legközelebb talán már ki sem tudom préselni magam. Hogy kevésbé érnek össze a combjaim. Látszik a képeken is, amiket néhány naponta készítek magamról, hogy dokumentáljam a fogyásomat. Kezdem érezni a ruháimon is, hogy könnyebben jönnek rám. Persze tudom, hogy egy nagyon hosszú út legelején vagyok, hiszen ijesztően soknak tűnik 36 (pontosabban már csak 31,5) kiló, de eddig minden jól alakul. Összességében talán könnyebb is, mint gondoltam. De persze vannak necces helyzetek. Főleg, mikor barátokkal vagytok és mindenki eszi a popcornt, a tucc kekszeket stb., meg issza a cukros italokat te meg megállod, hogy ne vegyél semmit. Vagy mikor egy valaki elővesz egy zacskó sültkrumplit és persze mindent áthat a szaga, na az elég kínzás, de hát ilyen a popszakma.

Ami az edzéseket illeti: haladok az 5 napos kihívással is, viszont tegnap beiktattam egy pihenőnapot, szóval még csak ma fogom a negyediket csinálni. Több ok miatt is szükségem volt rá, egyrészt rájöttem, hogy az elmúlt 13-14 napban még csak 1 pihenőnapot tartottam és nem szeretném túlterhelni magam, másrészt olyan érzelmi hullámvasútra kerültem, hogy elszívta minden energiámat. Lenyűgöző, hogy az élet az egyik oldalon mennyire le tud rántani, míg a másikon felemel ugyanazon a napon. A jó részről annyit, hogy az új évi fogadalmaim eddig jó úton haladnak a megvalósítás felé. A szakdogavédéshez most kaptam meg a bírálatokat és szerencsére minden okom megvan az örömre:) És ami még jobb, hogy az állás-téma is alakul! Korábban írtam, hogy gigantikus erőfeszítést téve jelentkeztem egy darab állásra és úgy tűnik be fog jönni, bár még nem szeretném elkiabálni. Miután nem arról a szakmáról van szó, amiből diplomázok, így külön értékelem a lehetőséget, hogy tanulhatok és dolgozhatok ezen a területen. Kicsit úgyis érzem magam emiatt, mint a filmekben, de hát egy kis álmodozás mindenkinek jár:)))